„A reménység pedig nem szégyenít meg…” (Róm 5,5)
A reménység egy olyan kifejezés, amit nap mint nap használunk különböző jellegű – akár lelki, akár fizikai – dolgokra vonatkozóan. Például: remélem, jobb lesz ez a munkahelyem az előzőnél; remélem, nem lesz olyan zsúfolt programom a jövő hónapban; remélem, ebben az évben megoldódnak az anyagi problémáim; remélem, elkerülhető lesz a műtét; remélem, egy kicsit jobb idő lesz a következő hetekben; remélem, ott lesz a megbeszélt időpontban; remélem jobb sorsuk lesz gyermekeimnek, mint nekem volt…
De az ilyen és ehhez hasonló reményeinkkel a tapasztalatunk változó: van, amikor bejön, van, amikor nem jön be. Van, amikor tényleg szép idő lesz, van, amikor éppen, hogy nagyon rossz idő lesz; van, amikor egy lelki vagy anyagi problémánk megoldódik, máskor még inkább fokozódik. Tehát, mi magunk is tudjuk egy-két ilyen kellemetlen tapasztalat után, hogy ez a reménység nem olyan biztos. Egy kicsit csalfa, vak remény, ahogyan Csokonai fogalmaz. Ez a fajta reménység már sokszor okozott csalódást nekünk.
Mit is jelent ez a kifejezés?
Először is a reménység a jövőhöz kötődő VÁRAKOZÁS. A remény a jövő, a várakozás „vallása”. Nem foglalkozik a múlttal, sem a jelennel, csak a jövővel. Az elnyert dolgokat nem lehet, és nem is kell már remélni. „Mert reménységben tartatunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység, mert amit lát valaki, miért reményli is azt” (Róm 8,24). Azzal úgy gondolom, mindenki egyetért, hogy azt reméljük, amit még nem látunk, nem tapasztalatunk, de szeretnénk megtapasztalni. Például: még nem gyógyultunk meg, de reméljük, hogy megtapasztaljuk a gyógyulást.
Másodszor a reménység JÓ DOLGOKRA való várakozás. Az ember mindig jót remél, mindig a jó dolgokat várja. Soha nem szoktunk ilyent mondani: alig várom, hogy betegebb legyek; alig várom, hogy anyagi körülményeim rosszabbra forduljanak; alig várom, hogy kapcsolataim felszínesebbé váljanak; stb. Az ember mindig jobbat remél. Éppen ezért, az ember szeret reménykedni.
Eddig azt láthattuk, hogy a reménység jó, mert jó dolgokra való várakozás. Azt is láthattuk viszont, hogy ez a reménység bizonytalan, sőt, jobban hasonlít az óhajhoz.
A Magyar Értelmező Kéziszótár így fogalmaz: „Bizalom, hit abban, hogy amit óhajtunk, megvalósul”. Vajon a Biblia többet ad ennél? Vajon a biblikus reménység több ennél, amit eddig elmondtunk?
Igen. Egyedül a biblikus remény a jó dolgokra való BIZTOS várakozás. A Biblia úgy beszél a reménységről, mint valami biztos dologról. A biblikus reménység nem szégyenít meg, vagyis soha nem okoz csalódást. Az a remény, amiről a Biblia beszél, nemcsak egy lehetőség, nemcsak egy emberi óhaj vagy kívánság, hanem egy biztos várakozás. A hívő ember reménységéről úgy beszél Isten Igéje, mint ami a lélek bátorságos és erős horgonya, ami a mennyben van. Mit tesz a horgony? Megtartja a hajót, hogy ne sodródjon el. A horgony biztonságot, védelmet ad a hajónak és a hajó utasainak. A reménység egy bátorságos és erős horgony.
Ki ne akarna ilyen reménységet? Ki ne szeretne úgy várakozni valami jó után, hogy biztos legyen, hogy nem hiú ábrándokat kerget, nem ostoba és naiv módon várakozik, hanem az, amire vár, bizonyosan be fog következni? Mindenki akarja ezt a reménységet, ami megváltoztatja az élethez, a jövőhöz, a nehézségekhez való viszonyulását. Erre a reménységre van szükségünk, ha bajban vagyunk, ha nem mennek jól családi, munkahelyi, baráti kapcsolataink, vagy egyáltalán ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk a jövő elé nézni.
Egy kérdésre azonban még meg kell keresnünk a választ. Mitől biztos a biblikus reménység? Mi teszi szilárddá ezt a reménységet? Isten ígérete teszi biztossá.
Kedves Barátaim! A reménység legalább két dolog miatt válhat ostobává: ha alaptalan, vagy ha észszerűtlen. Alaptalan akkor, amikor nem előzi meg egy (biztos) ígéret; észszerűtlen abban az esetben, ha egy észszerűtlen ígéret előzi meg. Nézzük meg mindkettőt közelebbről.
Alaptalan reménység. Alaptalanul várom, hogy jó idő legyen, ha még a sokszor megbízhatatlannak bizonyuló meteorológiai előrejelzés sem ígér szép időt. Sokszor ilyen alap nélküli az emberek reménysége. Sok ilyen reménykedő emberrel lehet találkozni. „Az ilyen fajta embernek – írja Spurgeon – csak az a hibája, hogy már akkor megszámlálja a kiscsibéket, amikor még kis sem keltek a tojásból, eladja a halakat, mielőtt a hálójába kerülnének. (…) Ha új üzletet nyit, meg van győződve, hogy jól fog menni, mert alighogy kinyitott, az első öt percben két szomszéd rohant be, s az egyik kenyeret kért kölcsön, a másik pedig egy tallért váltott fel. Nem hiszi el, hogy a „száj és a pohár pereme között a végzet keze lebeg, hanem minden <<talánt>> biztosra vesz” (Egy vidám földműves életbevágó tanácsai-ból).
Ha nincs alapom arra, hogy a mennybe jutok, miután meghalok, várhatom az üdvösségemet, de alap nélkül ez nem fog menni. Alap nélkül semmi sem megy. Az ígéret nélküli várakozás olyan, mint a ház alap nélkül vagy jó alap nélkül. A híres angol prédikátor – Charles H. Spurgeon – írja szintén: „Maradjon reményünk az ész korlátain és az öreg Biblia ígéretein belül. Az alaptalan remény olyan, mint a hordó fenék nélkül, a ló fej nélkül, a kés penge nélkül. Ha valaki lehetetlenséget remél, például, hogy aratni fog vetés nélkül, (…) annak reménysége nem remény, hanem magától értetődő ostobaság”.
Remélhetjük, hogy jobb lesz a holnapi napunk, hogy a holnapi problémáinkkal meg fogunk tudni küzdeni, remélhetjük azt, hogy az életben boldogulni fogunk, és boldogok leszünk; remélhetjük, hogy sikeresek, ügyesek és szépek leszünk; remélhetjük, hogy Isten mégsem gondolja annyira komolyan a bűnt, ahogyan írja a Biblia; remélhetjük, hogy egyszer csak minden jóra fordul az életünkben. Sok mindent remélhetünk, de az a kérdés, hogy van-e rá alapunk, van-e rá ígéretünk.
Ezért mondom, hogy egyedül a keresztyén reménység, a Bibliára, Isten ígéreteire alapozott reménység biztos várakozás. Mert ha ember ígér valamit, nem biztos, hogy meg fogja tudni tartani, vagy nem biztos, hogy meg akarja tartani ígéretét. De Isten nem ember, hogy megváltozzon, hogy elbizonytalanodjon. Vagyis, ha Isten megígér valamit, akkor meg fogja tudni tartani, és meg is akarja tartani azt. Ő nem csapja be azokat, akik félik Őt, akik bíznak benne. Tehát a biztos reménységhez kell egy biztos ígéret.
Észszerűtlen reménység. Ahhoz, hogy egy reménység biztos lehessen, észszerűnek is kell lennie. A Biblia reménysége észszerű reménység, mert Isten ígéreteibe kapaszkodik, és Isten nem ígér észszerűtlen dolgokat. „Ha egy ember lehetetlenséget remél, annak reménye nem reménység, hanem nyilvánvaló ostobaság, mert aratásra vár anélkül, hogy vetett volna. Az ilyen remény csak beszéd alap nélkül. Hasonló a lidércfényhez, mely a vándort a mocsárba csalja.” (Spurgeon)
A világ tele van észszerűtlen ígérgetésekkel. Ezeknek a lényege egy: boldogságot ígérnek Isten nélkül, és egyedül az emberre építve. „Menni fog ez, meglátod. Képes vagy rá, nagyszerű ember vagy, bízzál magadban, mert sikerülni fog”. Ezek a gondolatok az ördög régi gondolatai. Az ördög azt ígérte az embernek, hogy az igazi boldogságot úgy éri el, ha figyelmen kívül hagyja Istent, és az Ő parancsát, vagyis ha függetleníti magát Istentől.
Hát ez az észszerűtlenség, barátaim: ha azt gondoljuk, hogy mi figyelmen kívül hagyhatjuk Istent, és annak nem lesz semmi következménye, sőt, ha ettől várjuk a mi boldogságunkat.
Avagy nem észszerűtlenség jóra és jutalomra várni, ha figyelmen kívül hagyom egy országnak a törvényeit? Ne feledjük, ez a világ Istené. Ő teremtette, és Ő tartja fenn. S ha mi úgy élünk, mintha Ő nem lenne, Ő ezt nem fogja karba tett kézzel végignézni. Egyébként, ha az ördög ígérete igaz lett volna, az ember egyre boldogabb kellene, hogy legyen Isten nélkül, de ennek épp a fordítottja valósult meg.
A keresztyén reménység észszerű reménység. Isten nem ígér ostobaságokat. Péter apostol két levelet írt a szétszóratásban lévő keresztyéneknek. Az első levelében ír arról – többek között –, hogy ha egy istenfélő ember találkozik egy Istent nem félő emberrel, s ha ez utóbbi megkérdi, hogy mitől olyan biztos az ő hitében, reménységében, adjon neki észszerű érveket ennek alátámasztására. Így fogalmazza meg ezt az apostol: „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek lévő reménységről” (1Pt 3,15). Isten nem ad észszerűtlen reménységet. Nem mondja azt nekünk, hogy legyünk nyugodtak, mert ha nem is vetjük be a földet, akkor is fogunk aratni.
Mi következik mindebből?
1. Veszélyes dolog reménység nélkül élni. De nemcsak veszélyes, hanem kellemetlen is. Az ember könnyen kétségbeeshet, és annyira elkeseredhet, hogy akár az életét is eldobja magától.
2. De ugyanolyan veszélyes hamis reménységgel élni. Vagyis olyan reménységgel, amely alap nélküli vagy észszerűtlen ígérgetésre alapul. Az ilyen ugyanis nem más, mint lehetőség, sőt, sok esetben önámítás. Sok ember reméli, hogy a mennybe jut, de reménységét nem az isteni ígéretre építi, hanem saját ártatlanságára, jó cselekedeteire. Milyen a te reménységed? Van-e neked biblikus reménységed? Hogyan használod ezt a kifejezést és mire?
Az olvassuk bölcs Salamon könyvében, hogy „mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész” (Péld 11,7). De az istenfélő embernek sokkal jobbak a kilátásai: „Az igaznak (…) halála idején is reménysége van” (Péld 14,32).
3. „Szükségem van erre a biztos reménységre” – gondolod magadban. „De szeretném tudni, mit ígér Isten.” Nem tudom, milyen elképzeléseid vannak, hogy milyen ígéreteket fogok most felsorolni, de Istennek ma egy ígérete van számodra, s ez a legnagyobb. Ez az ígérete így hangzik: ha bűnödet megbánod és megvallod Istennek, Ő kész megbocsátani azokat a Krisztus áldozatáért, és kész megajándékozni téged az örök élet reménységével, ami nem egy bizonytalan reménység, hanem egy biztos és dicsőséges várakozás. Isten kész megbékülni veled ma Krisztus áldozatáért. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1,9).
Írta: Sikó Mihály
A Keskeny út, 41. számából.
