Keskeny Út, 2025/1
„Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De, a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük” (Luk 4,42)
„Csendesedjünk el” – szoktuk hallani igei szolgálat előtt. Ez a felszólítás két irányba is érthető és értendő. Külső csendként, vagyis ne beszélgessünk, ne hangoskodjunk, – másrészt, hogy belül is csendben maradjunk, hogy mindaz, amit hallunk a fülünkkel, hatással legyen a szívünkre is. Miért fontos az elcsendesedés? Azért, hogy az Úr szabadítását keressük, hogy kifejezzük Istenbe vetett hitünket, hogy kifejezzük Isten iránti imádatunkat, hogy jobban halljuk Isten hangját, hogy kövessük Jézus példáját.1 Jézus időnként elvonult (Mt 4,1), magányosan imádkozott (Mt 14,23), hajnalban felkelt, hogy részesüljön az Atyával volt közösségben. (Mk 1,35) Könnyű volt neki ezt megtenni? Nem gondolom, már csak azért sem, mert időnként ez nem sikerült.
Bár lehet, hogy az olvasó szereti a fontosság, a hatalom és a nélkülözhetetlenség érzését, de Jézus nem dőlt be ezeknek a kísértéseknek. Továbbra is igyekezett időt találni az Atyával való személyes, magányos közösségre.
A keresztyén ember – jó esetben – rendszeresen tart csendességet. Keresztyén felekezetek, gyülekezetek szerveznek csendes napokat. Mégis folyamatos nehézséget jelent valóban elcsendesedni. Ebben sokat segít a gyakorlás, de minden gyakorlás ellenére is, időnként tapasztaljuk azt a belső hangzavart, amikor a külső csend ellenére belül mégsem sikerül elcsendesedni. Már a külső csend megtalálásával elkezdődik a gondunk, hiszen a tv, rádió, vagy legalább egy telefon biztosan jelzi, hogy a körülöttünk lévő világ számít a figyelmünkre, legalábbis szeretné, hogy ne más irányba tereljük. Gyerekeknél szokták megállapítani szakemberek, hogy „figyelemzavarosak”. Ha a gyereket magát megkérdeznék, talán elmondaná, hogy őt valóban zavarja, hogy nem figyelnek rá, mert amikor a szülei a leginkább ráösszpontosítanak, közben az eszközeiket is fürkészik.
Nemrég az Ibériai-félsziget egy részén napokig tartó áramkimaradás volt. Több beszámoló is napvilágot látott, hogy mit jelentett sokaknak az áramkiesés okozta csend, és itt most nem a lelki elcsendesedésről beszélünk, hanem arról, hogy milyen az internet, a média nélküli világ. Egy személy a következőket írta:
„A Spotify nélküli nap olyan, mint egy középkori száműzetés. Nincs zaj, nincs zene, nincs mesterséges zajszőnyeg. Csak az ember és a saját gondolatai. A pokol kapuja ez.”
A külső csend korunkban igen nehezen érhető el. Mindenhol folyamatosan beszélnek.
Sok jó dolog elhangzik a világban, de rengeteg hiábavaló beszéd is. Már-már lehetetlen elválasztani az „ocsútól a búzát”. Ahhoz az egészet át kellene rostálni, de hiába próbálkozunk, annyi időnk nincsen rá.
Ha egy kevéssé elgondolkodtathatjuk az olvasót, és ha találni fog egy-egy rövid cikket újságunkban, amit csendben elolvashat és elmélkedhet azon, máris tisztábban kerül elénk a cél. Elérni még nem tudtuk, de haladni a jó irányba kezdtünk.
Csendesedjünk el és… olvassunk.
Tartalomjegyzék:
- Idézetek
- Csendesség Istennel
- Szükségünk van-e csendre a lelki egészségünk érdekében?
- A szentség – könyvajánló
- Zsoltárpárbeszéd Istennel
- Hogyan (és hogyan ne) tartsunk családi áhítatot?
- Az elcsendesedés fontossága
- Beszámoló a református kollokviumról (2025)
- Ausztrál valóság: megmérettetés
- Lelki legeltetés IX.
- Építjük azt a helyet, ahol majd pihenhetünk
- A keresztyénség tizenkilencedik százada
- Samuel Rutherford rövid élettörténete
- Filmajánló III.
Letöltés: keskenyut_2506
