Keskeny Út, 2024/1
Az emberek számára ismerős, szinte már népszerűvé vált a harc témája. Már a gyerekeknél láthatjuk, amint „háborúst” játszanak, és nem „békést”.
A keresztyén ember számára teljességgel elkerülhetetlen ennek aktualitása. Az ószövetségi hithősök élete és az újszövetségi lelki fegyverzet viselésére való utalás is, mind-mind erről szólnak. Nem véletlen, hogy gyakran előjön prédikációkban is ez a téma.
Problémánk legtöbbször a harc kérdéskörével kapcsolatosan nem a harc meglétével szokott előfordulni, hanem azzal, hogy az nem jó irányultságú. Nem a valódi ellenséggel fordulunk szembe, hanem másokkal, egymással. A keresztyén ember ellenségei – a test, a világ és Sátán – valahogy nem kerülnek könnyen célkeresztbe.
Mindenképpen szükségünk van harckészségre, ehhez pedig komolyan edzenünk kell. Fontos tudatosítanunk, hogy az Ellenség – akinek Pál szerint „jól ismerjük a szándékait” (2Kor 2,11) – néha csábítással, máskor ármánykodással vagy akár megfélemlítéssel folyamatosan ellenünk törekszik. Akár a nemest vagy a szépet is felhasználja arra, hogy eltántorítson, leállítson a Krisztus követésben. A kényelmest, a kellemest ugyancsak képes kárunkra fordítani. Ezért írja Richard Wurmbrand, hogy: „A keresztyénség tanítása nem a jóságra, hanem sokkal inkább a jóért való küzdelemre vonatkozik.” A jóért küzdeni kell, lankadatlanul és fáradhatatlanul. Csakhogy az ezért való küzdelmet akadályozza és ellehetetleníti a „jóléti társadalom”, az a világ, ami akár segíthetné harcunkat, ha helyesen tudnánk élni benne és vele. Wurmbrand szerint: „…mindig könnyebb egy elvért harcolni, mint ahhoz hűen élni.” Mi tehát a mi harcunk? A krisztusi hitben kitartani. Nem hősies, hanem hűséges életre hívott el minket a Megváltó.
Jelen újságunkban több formáját is érintjük a különböző területeken előforduló, nemegyszer igencsak nehéz lelki tusáinknak. Például szóba kerül: Harc a szavainkkal, beszédünkkel; Harc az öregedő, beteg testünkkel; Harc az unalommal, lustasággal; Harc az olvasással és elmélkedéssel vagy akár tanulással, (teológiai) oktatással kapcsolatban.
A belső háborúink nehézsége éppen a lelki jellege. Míg a fizikainak a sajátossága, hogy az ember látja az ellenséget, addig a nem látványos csaták esetében az ellenség látásához lelki látásra van szükség. A nehézségünk ezzel az, hogy sok esetben fizikai személyekre vetítjük ki a lelki ellenséget, így egymás ellen harcolunk és nem a valódi ellenséggel fordulunk szembe (Kívánjuk az olvasónak a lelki látást és ajánljuk a lelki tusát).
Kívánunk olvasóinknak krisztusi látásmódot és számtalan győzelmet a naponkénti kihívások fölött!
Tartalomjegyzék:
- Beköszöntő
- Idézetek
- A keresztyén ember ellenségei
- Hogyan viszonyuljunk harcoló testvéreinkhez?
- A beszédünk forrása
- Ne félj megöregedni Vele!
- Küzdeni akarás
- Amikor az ellenség tehetetlen
- Szülőnek lenni a vég nélküli képernyőhasználat korában
- Segítenél?
- Harc az elmédért
- Időutazás Ausztráliában
- Megbocsátás bűnbánaton keresztül
- Lelki legeltetés VII.
- A keresztyénség tizenhetedik százada
- Beszámoló az áprilisi református kollokviumról
- Elisabeth Elliot
- Mit nézzünk a családdal?
Letöltés: keskenyut_2406
