Keskeny Út, 2023/2
Gyülekezet! Némelyeknek gyűlölt, másoknak szeretett és talán sokaknak „gyűlölve szeretett” jelentéssel bír ez a szó – és mindaz, ami mögötte van. Van, aki az üdvösségét köti a gyülekezethez – mintha az üdvözítene. „Ebben a gyülekezetben születtem, ebben is akarok meghalni.” Mások teljesen feleslegesnek vagy akár károsnak tartják. „Biztos, hogy a papok vagy a Vatikán találta ki….”
Napjainkra leginkább – sokkal inkább, mint bármikor máskor a történelem során – az individualizmus jellemző. Ennek világos oka van, hiszen a technika fejlődése, a digitális kultúra segít magányosnak lenni úgy, hogy ne érezzük a magány terhét, súlyát. A keresztyénség terjedésének egyik okaként azt szokták felhozni, hogy a Római Birodalomban a városiasodás magányát kezelte, oldotta meg a keresztyén gyülekezethez való tartozás. Amikor egy személy bekerült egy kisebb közösségből (törzsből, faluból) a nagyvárosba, gyökértelenné, magányossá vált. A gyülekezetben viszont új otthonra talált. Manapság erre nincs szükség, hiszen egy telefonnal közösségi életet „él” bárki bárhol úgy, hogy közben megmarad teljesen magányosnak.
A gyülekezet- vagy egyházellenesek konkrétan meg is fogalmazzák a kifogásaikat: „Jézus Krisztust kedvelem, de az egyházat nem”. Ezt gyakran olyan emberek mondják, akik sem Jézus Krisztust nem ismerik, sem a gyülekezetet, csak a benyo másaik és érzéseik alapján ítélnek.
Természetesen a másik oldalon is vannak, lehetnek problémák. Az egyház, gyülekezet megromlása elriasztja az embereket. Ez nem volt másként az Ószövetség idejében sem: „Próféta és pap egyaránt elvetemült, még házamban is megtalálom gonoszságukat – így szól az Úr.” (Jeremiás 23,11) Francis Schaeffer a XX. századi gondolkodás nagy ismerője így fogalmazta ezt meg: „Bizonyára a legsúlyosabb ítélet nem azokat fogja sújtani, akik a rombolást kívülről idézték elő; a legvétkesebb az egyház, amely ismerte a valóságot, de tudatosan elfordult attól, és ma az embereknek nem tud egyebet nyújtani, mint relativitást, visszhangozva a modern világ bölcselkedését”.
Tagadhatatlan, hogy az egyháznak, gyülekezeteknek vannak gondjaik, egyik vagy másik irányba elferdülhetnek. Ennek a találó leírását a Keskeny Út 2007. márciusi számában találtam a legérzékletesebben megfogalmazva: „Charles Dickens egyszer azt mondta, hogy a fiatal fiúkat két csoportba lehet sorolni: cingár és kövér. A probléma sajnos az, hogy egyik sem egészséges. Gyakran igaz ez az egyházakra is, amelyek véznák vagy elhízottak.”
Bár lehet, hogy nem értünk egyet Ciprián karthágói püspökkel, aki szerint „Nem lehet az Isten Atyja annak, akinek nem anyja a gyülekezet.”, de az azért mélyen elgondolkodtató, hogy a Szentírásban a gyülekezet Krisztus menyasszonya.
Ajánljuk mindazoknak ezt az újságot, akik a menyasszony szépségén munkálkodnak.
Tartalomjegyzék:
- Beköszöntő
- Idézetek
- Miért fontos csatlakozni egy helyi gyülekezethez?
- Isten hozott minálunk!
- Hogyan készülsz az Úr napjára?
- Hogyan lehetnék együttérzőbb?
- Szükséget szenvedők a gyülekezetben és azon kívül
- Kanadai beszámoló
- Öt nap az aranybánya tetején
- Lengyelországban és Portugáliában jártam
- Emlékezz!
- Női körben
- Milyen az imádkozó keresztény nő?
- Beszélgetés Mihályi Évával
- Lelki legeltetés VI.
- Oktatás a Király gyermekeinek
- A keresztyénség XVI. százada
- Ágoston: Vallomások
- Kép és hang ereje
- Kapcsolat
Letöltés: keskenyut_2310
