1.    K: Mi az ember végső és legfőbb célja?

V: Az ember végső és legfőbb célja, hogy dicsőítse Istent és teljesen benne gyönyörködjön örökké.

     Róma 11:36; 1Kor 10:31; Zsolt 73:24-28; Jn 17:21-23

 

2.    K: Honnan tudható, hogy van Isten?

V: A természet világossága az emberben és Isten munkái egyértelműen tanúskodnak amellett, hogy van Isten, de egyedül az ő Igéje és Lelke nyilatkoztatja ki őt elégségesen és hatékonyan az embereknek az üdvösségre.

     Róma 1:19,20; Zsolt 19:1-3; ApCsel 17:28; 1Kor 2:9,10; 2Tim 3:15-17; Ézs 59:21

 

3.    K: Mi Isten Igéje?

V: Isten Igéje az Ó- és Újszövetségből álló Szentírás, a hit és engedelmesség egyedüli mércéje.

     2Tim 3:15,16; 2Pét 1:19-21; Ef 2:20; Jel 22:18,19; Ézs 8:20; Lk 16:29,31; Gal 1:8,9

 

4.    K: Honnan tudható, hogy a Szentírás Isten szava?

V: A Szentírás nyilvánvalóvá teszi magáról, hogy Isten szava, magasztossága és tisztasága által; minden részének egybehangzása és az egésznek a célja által, amely nem más, mint Istennek adni minden dicsőséget; világossága és ereje által, amely meggyőzi és megtéríti a bűnösöket, valamint vigasztalja és felnöveli a hívőket az üdvösségig. Mégis egyedül Isten Lelke képes – aki bizonyságot tesz a Szentírás által és a Szentírással az ember szívében – teljesen meggyőzni arról, hogy a Szentírás maga Isten szava.

     Hós 8:12; 1Kor 2:6,7,13; Zsolt 119:18,129,140; Zsolt 12:6; ApCsel 10:43; ApCsel 26:22; Róma 3:19,27; ApCsel 18:28; Zsid 4:12; Jak 1:18; Zsolt 19:7-9; Róma 15:4; ApCsel 20:32; Jn 16:13,14 1Jn 2:20,27; Jn 20:31

 

5.    K: Mit tanít elsősorban a Szentírás?

V: A Szentírás elsősorban azt tanítja, hogy mit kell az embernek hinnie Istenről és mi a kötelessége Isten felé.

     2Tim 1:13

 

AMIT AZ EMBERNEK HINNIE KELL ISTENRŐL

 

6.    K: Mit ismertet meg velünk a Szentírás Istenről?

V: A Szentírás megismerteti velünk, hogy kicsoda Isten, az Istenség személyeit, rendeleteit és rendeleteinek megvalósítását.

     Zsid 11:6; 1Jn 5:17; ApCsel 15:14,15,18; ApCsel 4:27,28

 

7.    K: Kicsoda Isten?

V: Isten Lélek, aki önmagában és önmagától lényében, dicsőségében, boldogságában és tökéletességében végtelen. Önmagában és önmagának teljesen elegendő, örökkévaló, változhatatlan, felfoghatatlan, mindenütt jelenvaló, mindenható, mindentudó, bölcs, szent, igaz, irgalmas, kegyelmes, hosszútűrő és bővölködik jóságban és igazságban.

     Jn 4:24; 2Móz 3:14; Jób 11:7-9; ApCsel 7:2; 1Tim 6:15; Mt 5:48; 1Móz 17:1; Zsolt 90:2; Mal 3:6; Jak 1:17; 1Kir 8:27; Zsolt 139:1-13; Jel 4:8; Zsid 4:13; Zsolt 147:5; Róma 16:27; Ézs 6:3; Jel 15:4; 5Móz 32:4; 2Móz 34:6

 

8.    K: Létezik-e több Isten?

V: Csak egyetlen élő és igaz Isten van.

     5Móz 6:4; 1Kor 8:4,6; Jer 10:10

 

9.    K: Hány személy van az Istenségben?

V: Három személy van az Istenségben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman egy igaz, örök Isten, azonos lényegűek, egyenlők hatalomban és dicsőségben, mégis megkülönböztethetőek sajátosságaik alapján.

     1Jn 5:7; Mt 3:16-17; Mt 28:19; 2Kor 13:14; Jn 10:30

 Vissza az oldal elejére

 10. K: Melyek a sajátosságaik az Istenség három személyének?

V: Az Atya sajátossága, hogy ő nemzette a Fiút, a Fiúé az, hogy az Atyától nemzetett, a Szentléleké pedig, hogy az Atyától és a Fiútól származik öröktől fogva.

     Zsid 1:5,6,8; Jn 1:14,18; Jn 15:26; Gal 4:6

 

11. K: Honnan tudható, hogy a Fiú és a Szentlélek Isten, egyenlők az Atyával?

V: A Szentírás kinyilvánítja, hogy a Fiú és a Szentlélek Isten, egyenlők az Atyával, olyan neveket, tulajdonságokat, munkákat és imádatot tulajdonítva nekik, amelyek egyedül Istent illetik meg.

     Ézs 6:3,5,8; Jn 12:41; ApCsel 28:25; 1Jn 5:20; ApCsel 5:3,4; Jn 1:1; Ézs 9:6; Jn 2:24-25; 1Kor 2:10,11; Kol 1:16; 1Móz 1:2; Mt 28:19; 2Kor 8:14

 

12. K: Mit nevezünk Isten rendeleteinek?

V: Isten rendeletei az ő akaratának és elhatározásának bölcs, szabad és szent cselekedetei, melyek által minden bekövetkezőt öröktől fogva, megváltozhatatlanul előre elrendelt saját dicsőségére, kiváltképpen az angyalokkal és emberekkel kapcsolatban.

     Ef 1:4,11; Róma 11:33; Róma 9:14,15,18,22,23; Zsolt 33:11

 

13. K: Mit rendelt el Isten kiváltképpen az angyalokkal és emberekkel kapcsolatban?

V: Isten, örök és megváltozhatatlan rendelete által, az ő szeretetéből, dicsőséges kegyelmének magasztalására, hogy az a kellő időben nyilvánvalóvá váljon, egyes angyalokat a dicsőségre, Krisztusban pedig egyes embereket az örök életre választott ki, és eleve elrendelte az ahhoz szükséges eszközöket is. Szuverén hatalma és akaratának kikutathatatlan tanácsa szerint – amely által tetszése szerint kiterjeszti vagy visszafogja kegyelmét –, elhagyta és gyalázatra valamint haragra rendelte a többieket, bűnük büntetéseként, dicsőséges igazságának magasztalására.

     1Tim 5:21; Ef 1:4-6; 2Thessz 2:13,14; Róma 9:17,18,21,22; Mt 11:25,26; 2Tim 2:20; Júd 4; 1Pét 2:8

 

14. K: Hogyan valósítja meg Isten a rendeleteit?

V: Isten a teremtésben és a gondviselésben valósítja meg a rendeleteit, tévedhetetlen eleve ismerése, valamint akaratának szabad és változhatatlan tanácsa szerint.

     Ef 1:11

 

15. K: Mi a teremtés munkája?

V: A teremtés munkája az, amelyet Isten kezdetben tett, vagyis a semmiből hat nap alatt, hatalmának szavával, saját magának, igen jónak megalkotta a világmindenséget és minden benne lévőt.

     1Móz 1; Zsid 11:3; Péld 16:4

 

16. K: Hogyan teremtette Isten az angyalokat?

V: Isten minden angyalt léleknek, halhatatlannak, szentnek, az ismeretben kiválónak, hatalmas erejűnek teremtett, parancsolatainak végrehajtására és nevének magasztalására, mégis a változásnak alávetve.

     Kol 1:16; Zsolt 104:4; Mt 22:30; Mt 25:31; 2Sám 14:17; Mt 24:36; 2Thessz 1:7; Zsolt 103:20,21; 2Pét 2:4

 

17. K: Hogyan teremtette Isten az embert?

V: Miután Isten minden más teremtményt megalkotott, megteremtette az embert férfiúvá és nővé. A föld porából formálta meg a férfi testét, a nőt pedig a férfi oldalbordájából és megáldotta őket élő, értelmes és halhatatlan lélekkel. A saját képmására teremtette őket, megáldva őket ismerettel, igazságossággal és szentséggel, törvényét a szívükbe írta és erőt adott annak betöltéséhez, valamint uralmat adott nekik a teremtmények fölött. Mégis az elbukás lehetőségével teremtette meg őket.

     1Móz 1:27,28; 1Móz 2:7,22; Jób 35:11; Préd 12:7; Mt 10:28; Lk 23:43; Kol 3:10; Ef 4:24; Róma 2:14,15; Préd 7:29; 1Móz 3:6

 

18. K: Mi Isten gondviselése?

V: Isten gondviselése az, hogy szentül, bölcsen és hatalommal fenntartja és kormányozza minden teremtményét, és elrendeli azokat és azok minden cselekvését a saját dicsőségére.

     Zsolt 145:17; Zsolt 104:24; Ézs 28:29; Zsid 1:3; Zsolt 103:19; Mt 10:29-31; 1Móz 45:7; Róma 11:36; Ézs 63:14

 

19. K: Mi Isten gondviselése az angyalok felé?

V: Isten az ő gondviselése által megengedte az angyalok egy részének, hogy szándékosan és jóvátehetetlenül bűnbe és kárhozatba essenek, korlátozva és elrendelve azt, valamint bűneiket, a saját dicsőségére. A többieket megerősítette szentségben és boldogságban, és tetszése szerint hatalmának, irgalmának és igazságának kiszolgáltatására rendelte el mindannyiukat.

     Júd 6; 2Pét 2:4; Zsid 2:16; Jn 8:44; Jób 1:12; Mt 8:31; 1Tim 5:21; Mk 8:38; Zsid 12:22; Zsolt 104:4; 2Kir 19:35; Zsid 1:14

 Vissza az oldal elejére 

 20. K: Mi volt Isten gondviselése az ember felé abban az állapotában, amelyben Isten megteremtette?

V: Isten gondviselése az ember felé abban az állapotában, amelyben Isten megteremtette az volt, hogy a paradicsomba helyezte, megbízta annak művelésével, és szabadon ehetett a föld minden gyümölcséből. Uralma alá helyezte a teremtményeket, és elrendelte a házasságot a segítségére. Megengedte neki, hogy közösségben legyen vele, megszentelvén a hetedik napot, és az élet szövetségére lépett vele, a személyes, tökéletes és állandó engedelmesség feltételével, amely szövetségnek az élet fája volt a pecsétje. Ezenkívül megtiltotta neki, hogy egyék a jó és a rossz tudásának a fájáról, mert máskülönben meghal.

     1Móz 2:3,8,9,15-18; 1Móz 1:26-29; 1Móz 3:8,12; Róma 10:5

 

21. K: Megmaradt-e az ember abban az állapotában, amelyben Isten megteremtette?

V: Első szüleink saját szabad akaratukból, a Sátán kísértésének következtében, megszegték Isten parancsolatát, amikor ettek a tiltott gyümölcsből, és ezáltal kiestek az ártatlanság állapotából, amelyben teremtettek.

     1Móz 3:6-8,13; Préd 7:29; 2Kor 11:3

 

22. K: Az egész emberiség elbukott ebben az első bűnben?

V: Az Ádámmal, mint képviselővel kötött szövetség nemcsak rá, hanem leszármazottaira is érvényes, ezért az egész emberiség, Ádám természetes leszármazottai, vétkezett benne és elbukott vele ebben az első bűnben.

     ApCsel 17:26; 1Móz 2:16,17; Róma 5:12-20; 1Kor 15:21,22

 

23. K: Milyen állapotba került az emberiség a bűneset következtében?

V: A bűneset következtében az emberiség a bűn és nyomorúság állapotába került.

     Róma 5:12; Róma 3:23

 

24. K: Mi a bűn?

V: A bűn Isten bármely törvényéhez – mint az értelmes teremtménynek adatott mércéhez – való igazodás bárminemű hiánya vagy annak megszegése.

     1Jn 3:4; Gal 3:10,12

 

25. K: Miben áll azon állapot bűnössége, amelybe az ember bukása miatt került?

V: Azon állapot bűnössége, amelybe az ember bukása miatt került, Ádám első bűnének vétkéből, és azon igazságosság hiányából áll, amelyben teremtetett, valamint természetének romlottságából, amelyből kifolyólag ellenszegülő, és teljesen képtelen és alkalmatlan minden lelki jóra, és teljesen hajlamos minden gonoszra szüntelenül. Ezt nevezik eredendő bűnnek és ebből származik minden jelenlegi törvényszegés.

     Róma 5:6,12,19; Róma 3:10-19; Ef 2:1-3; Róma 8:7,8; 1Móz 6:5; Jak 1:14,15; Mt 15:19

 

26. K: Hogyan közvetítődik az eredendő bűn első szüleinktől a leszármazottaiknak?

V: Az eredendő bűn első szüleinktől a természetes úton tőlük származó utódaiknak közvetítődik, így minden leszármazottúk bűnben fogan és születik.

     Zsolt 51:5; Jób 14:4; Jób 15:14; Jn 3:6

 

27. K: Milyen nyomorúságot hozott a bűneset az emberiségre?

V: A bűneset következtében az emberiség elveszítette közösségét Istennel, az ő haragja és átka alá került, ezért emberi természetünk szerint a harag fiai vagyunk, a Sátán megkötözött foglyai, igazságosan kiszolgáltatva minden büntetésnek ebben a világban és az eljövendőben.

     1Móz 3:8,10,24; Ef 2:2,3; 2Tim 2:26; 1Móz2:17; JerSir 3:39; Róma 6:23; Mt 25:41,46; Júd 7

 

28. K: Mi a bűn büntetése ebben a világban?

V: A bűn büntetése ebben a világban lehet belső, mint az értelem vaksága, elvetemült [erkölcsi ítéletre képtelen] gondolkodás, erős tévelygések, a szív keménysége, a lelkiismeret rettegése és gyalázatos szenvedélyek; vagy lehet külső, mint Isten átka a teremtett világon miattunk, és minden egyéb gonosz, ami testünkkel, nevünkkel, állapotunkkal, kapcsolatainkkal és foglalatosságainkkal történik, beleértve a halált is.

     Ef 4:18; Róma 1:26,28; 2Thessz 2:11; Róma 2:5; Ézs 33:14; 1Móz 4:13; Mt 27:4; 1Móz 3:17; 5Móz 28:15-18; Róma 6:21,23

 

29. K: Mi a bűn büntetése az eljövendő világban?

V: A bűn büntetése az eljövendő világban az Isten vigasztaló jelenlététől való örök elszakítottság, és a pokol tüzében való szünet nélküli elviselhetetlen gyötrelmek testben és lélekben, örökké.

     2Thessz 1:9

 Vissza az oldal elejére

 30. K: Hagyja-e Isten, hogy az egész emberiség elvesszen a bűn és nyomorúság állapotában?

V: Isten nem hagyja, hogy minden ember elvesszen a bűn és nyomorúság állapotában, amelybe az első szövetség, az úgynevezett cselekedeti szövetség megszegésével került, hanem szeretetéből és irgalmából megszabadítja választottait belőle, és az üdvösség állapotába juttatja őket a második szövetség által, amelyet általában kegyelmi szövetségnek neveznek.

     1Thessz 5:9; Gal 3:10,12,21; Tit 3:4-7; Róma 3:20,8,9

 

31. K: Kivel kötött Isten kegyelmi szövetséget?

V: Isten Krisztussal, mint a második Ádámmal kötött kegyelmi szövetséget, és benne minden választottal, mint az ő magjával [utódaival].

     Gal 3:16; Róma 5:15-21; Ézs 53:10,11

 

32. K: Hogyan nyilvánul meg Isten kegyelme a második szövetségben?

V: Isten kegyelme úgy nyilvánul meg a második szövetségben, hogy szabadon felajánl egy Közbenjárót a bűnösöknek, és általa életet és üdvösséget. A hitet kívánja meg tőlük feltételként, hogy hasznossá tegye őt számukra, megígéri és megadja az ő Szentlelkét minden választottjának, hogy kimunkálja bennük ezt a hitet, és minden más üdvözítő kegyelmet, valamint hogy képesekké tegye őket a szent engedelmességre, amely hitük igazságának és Isten iránti hálájuknak a bizonyítéka, és az elrendelt üdvösségre vezető út.

     1Móz 3:15; Ézs 42:6; Jn 6:27; 1Jn 5:11,12; Jn 3:16; Jn 1:12; Péld 1:23; 2Kor 4:13; Gal 5:22,23; Ez 36:27; Jak 2:18,22; 2Kor 5:14-15; Ef 2:18

 

33. K: Mindig ugyanazon módon alkalmazták a kegyelmi szövetséget?

V: A kegyelmi szövetséget nem mindig ugyanazon a módon alkalmazták, másképp alkalmazták az Ószövetség alatt, mint az Újszövetség idején.

     2Kor 3:6,7,21,22

 

34. K: Hogyan alkalmazták a kegyelmi szövetséget az Ószövetség idején?

V: A kegyelmi szövetséget az Ószövetség alatt ígéretek, próféciák, áldozatok, a körülmetélés, a páskabárány és más jelképek és rendelések által alkalmazták, amelyek mind az eljövendő Krisztust ábrázolták ki, és amelyek abban az időben elegendőek voltak arra, hogy felépítsék a választottakat a megígért Messiásba vetett hitben, aki által teljes bűnbocsánatot és örök üdvösséget nyertek.

     Róma 15:8; ApCsel 3:20,24; Zsid 10:1; Róma 4:11; 1Kor 5:7; Zsid 8;9;10;11;13 fejezetek; Gal 3:7-9,14

 

35. K: Hogyan alkalmazzák a kegyelmi szövetséget az Újszövetség idején?

V: Az Újszövetség alatt, amikor Krisztus, a lényeg, nyilvánvalóvá lett, ugyanazt a kegyelmi szövetséget az Ige prédikálásában, a keresztség és az úrvacsora sákramentumának kiszolgáltatásában kellett és kell alkalmazni. Ezekben a kegyelem és üdvösség még teljesebben, nyilvánvalóbban és hatékonyabban tárul fel, minden nemzet számára.

     Mk 16:15; Mt 28:19,20; 1Kor 11:23-25; 2Kor 3:6-9; Zsid 8:6,10,11

 

36. K: Ki a kegyelmi szövetség Közbenjárója?

V: A kegyelmi szövetség egyetlen Közbenjárója az Úr Jézus Krisztus, aki – Isten örökkévaló Fiaként egylényegű és egyenlő az Atyával – az idők teljességekor emberré lett, és így egy személyben, de két teljes, megkülönböztethető természetben Isten és ember volt, és továbbra is az marad mindörökké.

     1Tim 2:5; Jn 1:1,14; Jn 10:30; Fil 2:6; Gal 4:4; Lk 1:35; Róma 9:5; Kol 2:9; Zsid 7:24,25

 

37. K: Hogyan vált Krisztus, Isten Fia, emberré?

V: Krisztus, Isten Fia, emberré lett, magára véve egy valódi testet, és egy értelmes lelket, a Szentlélek ereje által, szűz Mária méhében, az ő lényegéből fogantatott, tőle született, de bűn nélkül való volt.

     Jn 1:14; Mt 26:38; Lk 1:27,31,35,42; Gal 4:4; Zsid 4:15; Zsid 7:26

 

38. K: Miért volt szükséges, hogy a Közbenjáró Isten legyen?

V: Azért volt szükséges, hogy a Közbenjáró Isten legyen, hogy fenntartsa és megakadályozza, hogy az emberi természet Isten végtelen haragja és a halál hatalma alá süllyedjen. Továbbá azért, hogy szenvedéseit, engedelmességét és közbenjárását értékessé és hatékonnyá tegye, valamint hogy eleget tegyen Isten igazságának és megnyerje jóindulatát, megvásároljon egy különleges népet magának, nekik adja a Lelkét, legyőzze összes ellenségüket és örök üdvösségre jutassa őket.

     ApCsel 2:24,25; Róma 1:4; Róma 4:25; Zsid 9:14; ApCsel 20:28; Zsid 7:25-28; Róma 3:24-26; Ef 1:6; Mt 3:17; Tit 2:13,14; Gal 4:6; Lk 1:68,69,71,74; Zsid 5:8,9; Zsid 9:11-15

 

39. K: Miért volt szükséges, hogy a Közbenjáró ember legyen?

V: Azért volt szükséges, hogy a Közbenjáró ember legyen, hogy felmagasztalhassa természetünket, engedelmeskedhessen a törvénynek, szenvedhessen és közbenjárhasson értünk természetünkben és hogy megindulhasson erőtlenségeinken. Továbbá azért, hogy részesülhessünk a fiúváfogadásban és hogy bizalommal, bátran és szabadon járulhassunk a kegyelem trónusához.

     Zsid 2:14-16; Gal 4:4,5; Zsid 7:24,25

 Vissza az oldal elejére

 40. K: Miért volt szükséges, hogy a Közbenjáró Isten és ember legyen egy személyben?

V: Azért volt szükséges, hogy a Közbenjáró, aki majd megbékíti Istent és az embert, önmaga Isten is és ember is legyen egy személyben, hogy Isten értünk elfogadhassa a mindkét természetnek megfelelő cselekedeteket, mi pedig támaszkodhassunk azokra, mint egy személy cselekedeteire.

     Mt 1:21,23; Mt 3:17; Zsid 9:14; 1Pét 2:6

 

41. K: Miért nevezték a Közbenjárónkat Jézusnak?

V: Azért nevezték a Közbenjárónkat Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.

     Mt 1:21

 

42. K: Miért nevezték a Közbenjárónkat Krisztusnak?

V: Azért nevezték a Közbenjárónkat Krisztusnak, mert felettébb felkenettetett Szentlélekkel, valamint minden hatalommal és képességgel teljesen felruházva elkülöníttetett, hogy betöltse egyházának prófétai, főpapi és királyi tisztségét, mind a megaláztatott, mind a felmagasztaltatott állapotában.

     Jn 3:34; Zsolt 45:7; Jn 6:27; Mt 28:18-20; ApCsel 3:21,22; Lk 4:18,21; Zsid 5:5-7; Zsid 4:14,15; Zsolt 2:6; Mt 21:5; Ézs 9:6,7; Fil 2:8-11

 

43. K: Hogyan gyakorolja Krisztus a prófétai tisztségét?

V: Krisztus a prófétai tisztségét úgy gyakorolja, hogy felfedi – minden korban az ő Lelke és Igéje által, és különböző módokon kiszolgáltatva – Isten teljes akaratát az egyháznak mindenben, ami épülésüket és üdvösségüket szolgálja.

     Jn 1:18; 1Pét 1:10-12; Zsid 1:1,2; Jn 15:15; ApCsel 20:23,31; Ef 4:11-13

 

44. K: Hogyan gyakorolja Krisztus a főpapi tisztségét?

V: Krisztus a főpapi tisztségét úgy gyakorolja, hogy egyszer felajánlotta önmagát szeplőtelen áldozatként Istennek, engesztelésül népe bűneiért, továbbá úgy, hogy állandóan közbenjár érettük.

     Zsid 9:14,28; Zsid 2:17; Zsid 7:25

 

 

46. K: Mi volt Krisztus megaláztatásának állapota?

V: Krisztus megaláztatásának állapotát azok az egyszerű körülmények jelentik, amelyekben miértünk, megüresítve önmagát dicsőségétől, szolgai formát vett fel, fogantatásában és születésében, életében, halálában és halála után, a feltámadásáig.

     Fil 2:6-8; Lk 1:31; 2Kor 8:9; ApCsel 2:24

 

47. K: Hogyan alázta meg magát Krisztus fogantatásában és születésében?

V: Krisztus abban alázta meg magát fogantatásában és születésében, hogy bár Isten örökkévaló Fia és öröktől fogva az Atya kebelén van, tetszett neki, hogy az idők teljességekor az ember fiává legyen, egyszerű származású asszonytól származzon, tőle szülessen; igen lealacsonyító körülmények között.

     Jn 1:14,18; Gal 4:4; Lk 2:7

 

48. K: Hogyan alázta meg magát Krisztus életében?

V: Krisztus úgy alázta meg magát életében, hogy alárendelte magát a törvénynek, amelyet tökéletesen betöltött, valamint megküzdött a világ méltatlanságaival, a Sátán kísértéseivel és a test gyengeségeivel, amelyek vagy az emberi természet jellemzői, vagy kifejezetten egyszerű körülményeinek a velejárói voltak.

     Gal 4:4; Mt 5:17; Róma 5:19; Zsolt 22:6; Zsid 12:2,3; Mt 4:1-12; Lk 4:13; Zsid 2:17,18; Zsid 4:15; Ézs 52:13,14

 

49. K: Hogyan alázta meg magát Krisztus halálában?

V: Halálában Krisztus úgy alázta meg magát, hogy miután Júdás elárulta, a tanítványai elhagyták, a világ megvetette és elutasította, Pilátus elítélte, és üldözői megkínozták, valamint miután megküzdött a halál rettenetével és a sötétség erőivel is, és érezte és elszenvedte Isten haragjának a súlyát, feláldozta életét a bűnökért, vállalva a fájdalmas, gyalázatos és átkozott kereszthalált.

     Mt 27:4,26-50; Mt 26:56; Ézs 53:2,3,10; Jn 29:34; Lk 22:44; Fil 2:8; Zsid 12:2; Gal 3:13

 Vissza az oldal elejére

 50. K: Miben állt Krisztus megaláztatása halála után?

V: Krisztus megaláztatása halála után abban állt, hogy eltemették és a holtak állapotában maradt, a halál hatalma alatt a harmadik napig. Ezt másképpen így fogalmazták meg: „szálla alá poklokra”.

     1Kor 15:3,4; Zsolt 16:10;  ApCsel 2:24-27,31; Róma 6:9; Mt 12:40

 

51. K: Mi volt Krisztus felmagasztaltatásának állapota?

V: Krisztus felmagasztaltatásának állapota magában foglalja azt, hogy feltámadt, felemeltetett, az Atya jobb keze felől ült, és visszajön, hogy ítélkezzen a világ fölött.

     1Kor 15:4; Mk 16:19; Ef 1:20; ApCsel 1:11; ApCsel 17:31

 

52. K: Hogyan magasztaltatott fel Krisztus feltámadásában?

V: Krisztus feltámadásában úgy magasztaltatott fel, hogy nem látván romlást a halálban (hiszen lehetetlen volt, hogy az fogva tartsa őt), és miután ugyanaz a teste, amelyben szenvedett, annak lényeges tulajdonságával (kivéve a halandóságot, és más, ehhez az élethez tartozó közönséges gyengeségeket), valóságosan egyesülve lelkével, a harmadik napon feltámadt halottaiból saját hatalma által. Ezáltal kinyilvánította önmagáról, hogy Isten Fia, hogy kielégítette az isteni igazságszolgáltatást, hogy legyőzte a halált, és azt, akinél volt annak uralma, valamint hogy élők és holtak Ura. Mindezt mint képviselő tette, egyházának fejeként, megigazulásukra, a kegyelemben való megelevenítésükre, az ellenséggel szemben való támogatásukra, és hogy meggyőzze őket arról, hogy feltámadnak a halálból az utolsó napon.

     ApCsel 2:24,27; Lk 24:39; Róma 6:9; Jel 1:18; Jn 10:18; Róma 1:4; Róma 8:34; Zsid 2:14; Róma 14:9; 1Kor 15:20-27; Ef 1:20-23; Kol 1:18; Róma 4:25; Ef 2:1,5,6; Kol 2:12

 

53. K: Hogyan magasztaltatott fel Krisztus mennybemenetelében?

V: Krisztus úgy magasztaltatott fel mennybemenetelében, hogy miután gyakran megjelent és beszélgetett apostolaival feltámadása után, beszélt nekik az Isten országának dolgairól, és megparancsolta nekik, hogy hirdessék az evangéliumot minden népnek, feltámadása után negyven nappal, a mi természetünkben, mint a mi fejünk, győzedelmeskedve ellenségein, láthatóan felment a mennyei magasságokba, hogy ott ajándékokat kapjon az emberek számára, felemelje tekintetünket az odafennvalókra, és helyet készítsen nekünk ott, ahol ő maga van, és ahol marad második eljöveteléig a világ végezetén.

     ApCsel 1:2,3,9-11; Mt 28;19-20; Zsid 6:20; Ef 4:8,10; Zsolt 68:18; Kol 3:1,2; Jn 14:3; ApCsel 3:21

 

54. K: Hogyan magasztaltatik fel Krisztus abban, hogy az Atya jobb keze felől ül?

V: Krisztus úgy magasztaltatik fel abban, hogy az Atya jobb keze felől ül, hogy Isten-emberként az Atya Isten legnagyobb kegyébe emeltetett fel, minden örömmel, dicsőséggel és hatalommal mindenek felett a mennyben és a földön. Ezenkívül összegyűjti és megvédelmezi az egyházát, leigázza ellenségeiket, valamint szolgáit és népét ajándékokkal és kegyelmekkel látja el és közbenjár értük.

     Fil 2:9; ApCsel 2:28;  Zsolt 16:11; Jn 17:5; Ef 1:22; 1Pét 3:22; Ef 4:10-12; Zsolt 110:1; Róma 8:34

 

55. K: Hogyan jár közben értünk Krisztus?

V: Krisztus úgy jár közben értünk., hogy földi engedelmessége és áldozata érdeméért állandóan megjelenik emberi természetünkben az Atya előtt a mennyben, kinyilvánítva azt az akaratát, hogy földi engedelmessége és áldozata alkalmazva legyen az összes hívőre. Megválaszolja az ellenük felhozott vádakat, és naponkénti bukásaik ellenére a lelkiismeret nyugalmát, a kegyelem trónusához való szabad bejárást, valamint személyük és szolgálatuk elfogadását szerzi meg számukra.

     Zsid 9:12,24; Zsid 1.3; Jn 3:16; Róma 8:33,34; Róma 5:1,2; 1Jn 2:1,2; Zsid 4:16; Ef 1:6; 1Pét 2:5

 

56. K: Hogyan fog felmagasztaltatni Krisztus, amikor újra eljön, hogy megítélje a világot?

V: Krisztus úgy fog felmagasztaltatni, amikor újra eljön, hogy megítélje a világot, hogy ő, akit igazságtalanul ítéltek el gonosz emberek, újra eljön az utolsó napon nagy hatalommal, saját, és Atyja dicsőségének teljes megnyilvánulásában, összes szent angyalával, a riadó hangjával, az arkangyal szózatával és az Isten harsonájával, hogy megítélje a világot igazságban.

     ApCsel 3:14,15; Mt 24:30; Lk 9:26; Mt 25:31; 1Thessz 4:16; ApCsel 17:31

 

57. K: Milyen javakat szerzett meg nekünk Krisztus közbenjárásával?

V: Krisztus a megváltást és a kegyelmi szövetség összes többi javát szerezte meg számunkra közbenjárásával.

     Zsid 9:12; 2Kor 1:20

 

58. K: Hogyan részesülünk azokban a javakban, amelyeket Krisztus szerzett meg?

V: Azokban a javakban, melyeket Krisztus szerzett meg a számunkra, alkalmazásuk által részesülünk, amely különösen a Szentlélek Isten munkája.

     Jn 1:11,12; Tit 3:5,6

 

59. K: Kik részesülnek a megváltásban Krisztus által?

V: A megváltás bizonyosan alkalmaztatik és hatékonyan közöltetik mindazokk