Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

A történelem nagyon jó bizonyítékokkal szolgál Krisztus feltámadásáról. William Lane Craig, J.P. Moreland, Gary Habermas és más tudósok alapos munkát végeztek, melynek során ezeket a bizonyítékokat részletezték.* Ennek a cikknek az a célkitűzése, hogy összegezve bemutassa legfontosabb érveiket, ill. a Krisztus feltámadását alátámasztó történelmi bizonyítékokat.

Egy történelmi esemény hitelességének a bizonyítására leginkább a ’következtetés a legjobb magyarázat’ módszerét alkalmazzák, melyet William Lane Craig így határoz meg: „a rendelkezésünkre álló bizonyítékokkal kezdjük, és következtetünk arra, hogy ha igazak, hogyan lehetne ezeket a legmegfelelőbben magyarázni.” Más szóval, el kell fogadnunk egy esemény történelmiségét, ha az szolgál a legjobb magyarázattal a körülötte levő bizonyítékokra.
Ha a bizonyítékokra nézünk, a feltámadás igazsága bizonyul nyilvánvalóan a legjobb magyarázatnak. Nincs semmilyen más elmélet, ami akár csak megközelítené a bizonyítékok magyarázatát. Tehát biztos történelmi alapja van annak, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a feltámadás történelmiségének megállapítása során nem szükséges előfeltételezni azt, hogy az Újszövetség Istentől ihletett, sem azt, hogy megbízható. Én hiszem ezeket, de most három olyan igazságra fogunk összpontosítani, amelyeket még a bibliakritikusok is elismernek. Más szóval, ezek az igazságok annyira nyilvánvalóak, hogy minden komoly történész elfogadja őket.  Ezért bármilyen elméletnek meg kell tudni magyarázni ezeket a tényeket. Ez a három igazság a következő:

1) A sírt, amibe Jézust helyezték, a keresztrefeszítést követő vasárnapon az asszonyok egy csoportja üresen találta. 

2) Jézus tanítványainak valódi tapasztalatai voltak valakivel, akiről azt gondolták, hogy a feltámadott Krisztus.

3) A tanítványok prédikálása következtében – melynek középpontjában a feltámadás állt – jött létre és növekedett a keresztyén egyház.

Gyakorlatilag minden tudós, aki a feltámadással foglalkozik – gondolkodásmódjától függetlenül – elismeri ezt a három igazságot. Látni fogjuk, hogy mindegyikre Krisztus feltámadása a legmegfelelőbb magyarázat. De az is világossá válik – s ez még fontosabb –, hogy ezeket az igazságokat együtt vizsgálva még erőteljesebben alá tudjuk támasztani a feltámadás ügyét. A szkeptikusoknak így nemcsak egy, hanem három történelmi tényre kell magyarázatot adniuk. Ezek az igazságok egy szorosan fonott hármas kötelet alkotnak, amit nem lehet elszakítani.

Az üres sír

Elöljáróban vizsgáljuk meg a bizonyítékait annak, hogy a keresztrefeszítést követő vasárnapon a sírt, amelybe Jézus testét helyezték, az asszonyok üresen találták.

1. A feltámadást ugyanabban a városban kezdték hirdetni, ahol Jézust röviddel azelőtt eltemették. A tanítványok nem egy eldugott helyre mentek el, ahol senki sem hallott Jézusról, hogy a feltámadásról prédikáljanak. Jeruzsálembe mentek, abba a városba, ahol Jézus meghalt és eltemették.  Ha még mindig a sírban lett volna, senki sem hitt volna nekik. Ahogyan Paul Althaus írja, a feltámadást „egy napig, egy óráig sem lehetett volna hirdetni Jeruzsálemben, ha a sír üres volta nem lett volna tény mindenki számára.”  

2. A zsidók – már a korai beszámolók szerint is – elismerik az üres sírt. A Mt 28,11-15-ben van utalás arra, hogy a zsidók – azért, hogy a keresztyénséget megcáfolják – azt állították: a tanítványok ellopták a testet. Ez azt bizonyítja, hogy a zsidók nem tagadták az üres sírt. Ehelyett az ’ellopott test’ elméletük elismeri azt a jelentőségteljes igazságot, hogy a sír tényleg üres volt. Egy másik forrás, a Toledoth Jesu (a korai zsidó írások gyűjteménye) szintén elismeri, hogy a sír üres volt, és megpróbál erre magyarázatot adni. Illetve van egy további feljegyzés egy keresztyén és egy zsidó közötti vitáról a 2. századból, ahol szintén utalás van arra a tényre, hogy a zsidók állítása szerint a testet ellopták. Tehát nyilvánvaló, a korai zsidók elismerték az üres sírt.

Miért fontos ez? Emlékezzünk vissza arra, hogy a zsidó vezetők ellenezték a keresztyénséget. Ellenséges tanúk voltak. Az üres sír elismerésével egy olyan tény igazságát fogadták el, ami nyilvánvalóan nem volt előnyös számukra. Miért ismerték volna el azt, hogy a sír üres volt, ha nem azért, mert a bizonyítékok olyan nyilvánvalóak voltak, hogy nem lehetett letagadni?
Dr. Paul Maier ezt „ellenséges forrásból származó pozitív bizonyítéknak” nevezi. „Ha egy forrás elismer egy olyan tényt, ami nyilvánvalóan nincs előnyére, azt jelenti, hogy az a tény valós.”

3. A Márk evangéliumában található üres sírról szóló beszámoló alapját egy olyan forrás képezi, ami a leírt eseményt követő első hét évből származik. Az üres sírról szóló beszámoló túl korai ahhoz, hogy legenda legyen, ami nagyon valószínűvé teszi azt, hogy igaz. Mi a bizonyítéka ennek? Két dolgot fogok megemlíteni. Rudolf Pesch, a Márk evangéliumának egyik német kommentátora kiemeli: „Ez a Márk előtti forrás sehol nem említi a főpap nevét. Ez arra utal, hogy Kajafás, akiről tudjuk, hogy főpap volt abban az időben, még főpap volt akkor is, amikor ez a történet terjedni kezdett.” Michael Horton következtetése így szól: „Ha akkor íródott volna a forrás, amikor Kajafás megvált főpapi tisztségétől, akkor meg kellett volna nevezni azért, hogy a következő főpaptól meg lehessen különböztetni. Mivel Kajafás Kr. u. 18 és 37 között volt főpap, ez az eseményleírás nem jöhetett létre Kr. u. 37 után, tehát az eseményt követő első 7 év során keletkezett”. A továbbiakban így érvel Pesch: „Az utolsó vacsorára vonatkozó páli hagyományok – melyek 56-ban íródtak, s az 1Kor 11-ben szerepelnek – feltételezik Márk írásának a meglétét, ami arra utal, hogy ez a forrás a keresztyénség korai éveiből származik”. Tehát a Márk által használt forrás túl korai ahhoz, hogy az üres sírról szóló beszámoló legenda legyen.

4. Az üres sír tényét Jézus temetési történetének történelmi megbízhatósága is alátámasztja. Az újszövetségi tudósok egyetértenek abban, hogy ez az egyik legmegalapozottabb tény Jézussal kapcsolatosan.  A történetben arimátiai József is szerepel, aki Krisztust eltemette. József a zsidó Nagytanács (Szanhedrin), azaz a zsidó legfelsőbb bíróság tagja volt. Azok az emberek, akik ebbe a vezető osztályba tartoztak, túlságosan ismertek voltak ahhoz, hogy kitalált történeteket lehetett volna róluk terjeszteni. Ez a keresztyéneket nyilvánvalóan csalókká tette volna. Ha Jézus temetésének a története csak legenda lenne, egymásnak ellentmondó hagyományokkal találkoznánk – de nincsenek.

De hogyan szól ez az érv amellett, hogy a sír üres volt? A temetés-történet és az üres sírról szóló történet között nyelvtani és nyelvészeti kapcsolat van, amelyek arra mutatnak, hogy a kettő egy folyamatos beszámolót alkot. Ezért ha a temetés-történet pontos, akkor az üres sírról szóló történet is pontos kell, hogy legyen. Sőt, ha a temetés-történet pontos, azt jelenti, hogy mindenki tudta, hogy hova temették Jézust. Tehát lett volna egy döntő bizonyíték a korai keresztyének megcáfolására, akik a feltámadást hirdették, mert ha a sír nem lett volna üres, az mindenki előtt nyilvánvaló lett volna, és a tanítványokat rosszabb esetben csalóknak, legjobb esetben is bolondoknak tekintették volna.  

5. Jézus sírját soha nem tisztelték szentélyként.  Ez meglepő, mert az első században az volt a szokás, hogy szentélyt állítottak fel minden szent ember csontjainál. Jézus idejében legalább 50 ilyen hely volt. Jézusnak nem készült ilyen szentély, ami arra utal, hogy az Ő csontjai nem voltak ott. 

6. Márk üres sírról szóló beszámolója egyszerű, és a legenda kialakulásának semmilyen jele nem észlelhető benne. Ez nyilvánvaló, ha összehasonlítjuk Péter evangéliumával, ami egy Kr. u. 125 táján keletkezett hamisítvány.  Eszerint a legenda szerint minden zsidó vezető, a római gárdaezredek és sok vidéki ember is összegyűlt azért, hogy megnézze a feltámadást. Azután három ember jött ki a sírból, akiknek a feje a felhőket érte. Majd egy beszélő kereszt jött ki a sírból. Ilyenek a legendák, de semmi ehhez hasonlót nem találunk a Márk üres sírról szóló beszámolójában, vagy bárhol máshol az evangéliumokban.

7. A sírt üresen találták az asszonyok. Miért fontos ez?  Azért, mert az első századi zsidó kultúrában a nők bizonyságtételét értéktelennek tekintették. Ahogy Craig érvel: „ha az üres sírról szóló történet legenda lett volna, akkor valószínűleg a férfi tanítványok lettek volna az üres sír első felfedezői. Az, hogy megvetett nők – akiknek a bizonyságtétele értéktelennek volt ítélve –  voltak a koronatanúi az üres sír tényének, csak azzal magyarázható, hogy akár tetszik, akár nem, tényleg ők voltak az üres sír felfedezői.”  

A szilárd bizonyítékok miatt a legmodernebb tudósok nem tagadják az üres sír tényét.  D.H. Van Daalen a következőket állítja: „Nagyon nehéz történelmi alapon az üres sír ellen érveket felhozni. Akik tagadják, teológiai és filozófiai feltevések alapján teszik azt.” Jacob Kremer, a feltámadás tanulmányozására szakosodott újszövetségi kritikus pedig ezt állítja: „A legtöbb szentírásmagyarázó szilárdan ragaszkodik az üres sírról való bibliai állítások megbízhatóságához”, és rendkívüli kijelentésének alátámasztására fel is sorol 28 tudóst.  

Biztos vagyok benne, hogy hallottál az üres sír magyarázatával kapcsolatos különböző elméletekről. Például arról, hogy ellopták a testet. Ma már minden komoly tudós alaptalannak tartja az ilyenfajta elméleteket, melyeket valójában már közel 100 éve is elvetettek.  A zsidóknak és a rómaiaknak semmi okuk nem volt arra, hogy a testet ellopják – ők a keresztyénséget vissza akarták fojtani, nem pedig bátorítani egy üres sír biztosításával. A tanítványoknak sem lett volna semmi okuk erre. A feltámadásról szóló prédikálásuk miatt megverték, megölték, és üldözték őket. Hogyan vállalták volna mindezeket egy szándékos hazugságért? Egyetlen komoly tudós sem fogadja el tehát ezeket az elméleteket. Craig ezt így indokolja: „Egyszerűen nincs egyetlen elfogadható magyarázat sem manapság a Jézus sírjának üres voltára. Ha tagadjuk Jézus feltámadását, marad a megmagyarázhatatlan titok.”  A Jézus feltámadása nemcsak a legjobb magyarázata, hanem az egyetlen létező magyarázata az üres sírnak.

A feltámadás megnyilvánulásai

A következő bizonyíték az, hogy Jézus tanítványainak valóságos tapasztalataik voltak valakivel, akit ők a feltámadott Krisztusnak tartottak. Ezt ma már csak kevesen vitatják, mert rendelkezésünkre áll maguknak a tanítványoknak a bizonyságtétele, akik Jézust újra életben látták. Ahhoz, hogy ezt elhidd, nem szükséges az evangéliumok megbízhatóságában hinned.  Az 1Kor 15, 3-8-ban Pál egy, a Jézus haláláról, temetéséről, és feltámadásának megnyilvánulásairól szóló ősi hitvallást ír le, ami sokkal korábbi eredetű, mint a levél, amiben Pál lejegyzi azt: "Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek. Majd megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre...”

A kritikus tudósok által általánosan elfogadott, hogy Pál ezt a hitvallást Pétertől és Jánostól kapta, 3-5 évvel a keresztrefeszítés után. Ebben a hitvallásban Péter és János úgy van megemlítve, mint akik látták a feltámadt Krisztust. Mivel ők adták ezt a hitvallást Pálnak, ez a saját tanúvallomásuk.  Ahogy Pinchahs Lapide, egy zsidó tudós megfogalmazza, ezt a hitvallást „a szemtanúk vallomásának lehet tekinteni”. 

Elismerem: csupán az, hogy a tanítványok azt gondolták, látták Jézust, nem jelenti automatikusan azt, hogy valóban látták őt. Három magyarázat adható:

1. Hazudtak
2. Hallucináltak
3. Valóban látták a feltámadott Krisztust

Melyik a legvalószínűbb ezek közül? Hazudtak? Ebből a szemszögből vizsgálva, a tanítványok tudták, hogy Jézus valójában nem támadt fel, csupán kitalálták a feltámadásról szóló történetet. De akkor hogyan vállalta a tíz tanítvány a feltámadásba vetett hitéért a mártírhalált? Gyakran halnak meg emberek olyan hazugságért, amit igaznak tartanak. De ha Jézus nem támadt volna fel, azt tudták volna a tanítványok. Tehát nem csupán egy olyan hazugságért haltak volna meg, amit tévesen igaznak tartottak, hanem amiről tudták, hogy hazugság. Tíz emberből mind a tíz nem adná oda az életét valamiért, amiről tudja, hogy hazugság.

A hallucináció-elmélet szintén tarthatatlan, mert nem tudja megmagyarázni Jézus megjelenéseinek a fizikai oldalát. A tanítványok feljegyezték, hogy Jézussal ettek és ittak, és hogy megérintették Őt. Ezt nem lehet hallucinációk során megtenni. Továbbá nagyon kevéssé valószínű, hogy mindenkinek ugyanolyan hallucinációja volt. A hallucinációk egyéniek, nem terjednek ki egy csoportra. A hallucináció-elmélet nem tudja megmagyarázni Pál három évvel későbbi megtérését sem. Vajon Pál, a keresztyénüldőző annyira vágyott megpillantani a feltámadott Krisztust, hogy elképzelte megjelenését? És ami a legfontosabb: a hallucináció-elmélet nem tud mit kezdeni az üres sír bizonyítékával sem.

Mivel a tanítványok sem nem hazudhattak, sem nem hallucinálhattak, csupán egy elméletünk maradt: a tanítványok hitték, hogy a feltámadott Jézust látták, mert valóban Őt látták. Tehát a feltámadás megnyilvánulásai önmagukban bizonyítják a feltámadást.

A keresztyén hit eredete

Végül a keresztyén egyház létezése is egy szilárd bizonyítéka a feltámadásnak. Miért? Mert még a legszkeptikusabb újszövetségi tudósok is ennyit legalább elismernek: a tanítványok hitték, hogy Jézus feltámadt a sírból.  De hogyan magyarázzuk meg hitük eredetét? William Lane Craig rámutat a három lehetséges előidézőjére: keresztyén befolyás, pogány befolyás vagy zsidó befolyás.

Lehetett volna keresztyén befolyás? Craig azt írja: „Mivel a feltámadásba vetett hit önmagában képezte a keresztyén hit alapját, nem magyarázható úgy, mint a keresztyénség későbbi terméke.” Továbbá, ahogy már láttuk: ha a tanítványok találták volna ki, akkor csalók és hazugok lettek volna – ezeknek a lehetőségeknek a hamis voltát már bemutattuk. Bemutattuk annak a valószínűtlenségét is, hogy ezt a hitet hallucinációk során nyerték volna. 

De mi a helyzet a pogány befolyásokkal? Gyakran hangsúlyozzák, hogy a keresztyénség ideje alatt sok olyan mítosz létezett, melyek meghalt és feltámadt megváltó istenekről szóltak. Nem lehet, hogy a tanítványokat félrevezették ezek a mítoszok, és átmásolták azokat a saját, Krisztus feltámadásáról szóló tanításukba? A második világháború utáni, Bibliával foglalkozó komoly tudósok majdnem univerzálisan elutasították ezt az elméletet, több okból kifolyólag. Először is rámutattak, hogy ezek a misztériumvallások nem bírtak jelentős befolyással az 1. századi Palesztinában. Másodszor, a legtöbb forrás, ami párhuzamba hozható, abból az időből származik, amikor már létezett a keresztyénség. Harmadszor, a hasonlóságok nagy része gyakran csupán látszólagos és nem valóságos – az azokat magyarázók pontatlan terminológiájának köszönhetően. Például az egyik kritikus azzal próbált érvelni, hogy a bika megölésének a ceremóniája, melynek során a vért minden résztvevőre rácsöpögtetik, párhuzamba hozható az úrvacsorai közösséggel. Negyedszer, az első tanítványok zsidók voltak, és egy zsidó számára elképzelhetetlen volt bármit is kölcsönvenni más vallásokból. Buzgók voltak abban a hitükben, hogy a pogány vallások utálatosak Isten előtt.

Zsidó befolyásokkal sem magyarázható meg a feltámadásba vetett hit. Az első századi judaizmuson belül nem létezett olyan felfogás, hogy a történelem közepén valaki feltámadna a halálból. Az ő elképzelésük mindig is az volt, hogy mindenki egyszerre támad fel az idők végén. Tehát az akkori judaizmus soha nem hozhatta volna létre a feltámadás-elméletet. Ez ugyancsak jó érv a hallucináció-elmélettel szemben. A pszichológusok szerint a hallucinációk nem tartalmazhatnak semmi újat – azaz nem tartalmazhatnak semmi olyan képzetet, ami valamilyen módon nincs már jelen az elmében. Mivel a korai tanítványok zsidók voltak, semmilyen elképzelésük nem volt a Messiásról, aki a történelem közepén feltámad a halálból. Tehát soha nem hallucináltak volna a Krisztus feltámadásáról. Legjobb esetben is arról hallucinálhattak volna, hogy Jézus egyenesen felszáll a mennybe, ahogyan az Illéssel történt az Ószövetségben, de nem a feltámadásról. 

Láthatjuk tehát, hogy ha a feltámadás nem történt meg, akkor nincs a keresztyén hit eredetére vonatkozó elfogadható magyarázatunk.

Három független tény

Ez a három tény, amit eddig megállapítottunk, egymástól függetlenül megalapozott. De együtt vizsgálva őket láthatjuk, hogy a bizonyítékok még szilárdabbakká válnak. Például, ha két tényt ki is lehetne magyarázni, még mindig ott van a harmadik, ami megállapítja a feltámadás tényét.

Általánosan elfogadott, hogy azt az elméletet kell elfogadni, ami a legjobban alkalmazható magyarázattal szolgál. Tehát az az elmélet, ami magyarázatot ad a legtöbb bizonyítékra, nagyobb valószínűség szerint igaz. A feltámadás az egyetlen olyan hipotézis, ami minden bizonyítékot meg tud magyarázni. Ha a feltámadást tagadjuk, akkor három független, természetes magyarázattal kell előállnunk, nem elég csupán egyet felhozni. Gary Habermas így érvel: „Három valószínűtlen elmélet kombinációjából nem fog egy valószínű magyarázat származni. Ez csupán a valószínűtlenség fokát fogja növelni csakúgy, mintha lyukas vedreket tennénk egymásba, remélve, hogy az egyik megállítja a víznek a többi vederbe való átfolyását.” 

Legenda?

Mielőtt röviden megvizsgálnánk a feltámadás jelentőségét, szeretnék egy gyors pillantást vetni a feltámadást cáfoló, ma legnépszerűbb elméletre – azaz, hogy ez csak egy legenda. A tények azonban, amiket eddig megállapítottunk, elegendőek arra, hogy félretegyünk bármilyen legendával kapcsolatos gondolatot.

1. Láttuk, hogy a feltámadásról való bizonyságtétel visszanyúlik az eredeti megtapasztalásokhoz. Emlékszünk az 1Kor 15, 3-5-ben leírt szemtanúk hitvallására? Ez Péternek és Jánosnak első kézből való bizonyságtétele. Tehát nem tartható fenn az a lehetőség, hogy a feltámadásba vetett hit az idők során fejlődött volna ki. Ehelyett rendelkezünk azoknak a bizonyságtételével, akik azt állítják, hogy ezt megtapasztalták.

2. Hogyan tudja a mítosz-elmélet megmagyarázni az üres sírral kapcsolatos bizonyítékokat?

3. A mítosz-elmélet nem tud magyarázatot adni a keresztyén hit eredetére. Már láttuk, hogy Krisztus valóságos feltámadása az egyetlen megfelelő előidézője a feltámadásba vetett hitnek.

4. A mítosz-elmélet nem tudja megmagyarázni Pál megtérését. Vajon meggyőzte volna őt egy mítosz? Megtérése túl korai volt ahhoz, hogy addig bármilyen mítosz kialakult volna. Merjük-e hazugsággal vádolni, amiért azt állította, látta a feltámadott Krisztust?

5. Láttuk, hogy a Márknál leírt üres sírról szóló beszámoló bizonyítékai nagyon koraiak, az eseményt követő első 7 évből származnak. Ez nem elég hosszú idő a legendák kialakulásához.

6. Láttuk azt is, hogy az üres sírról szóló beszámoló esetén hiányoznak a legendává alakulás klasszikus jellemzői.

7. A kritikus tudósok is egyetértenek, hogy a feltámadás üzenete képezte a prédikálás alapját a korai egyházban. Tehát nem lehetett a későbbi egyház terméke.

8. Szilárd bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy az evangéliumok és az Apostolok cselekedetei nagyon korán íródtak. Például az Apostolok cselekedeteiben nincs szó Pál haláláról, ami 64 körül következett be, sem Jeruzsálem pusztulásáról, ami 70-ben történt. Ez azért furcsa, mert mind Jeruzsálem, mind Pál kulcsszereplői ennek a könyvnek. A legelfogadhatóbb magyarázat az, hogy az Apostolok cselekedeteinek írását befejezték, mielőtt a fent említett események megtörténtek volna, azaz 64 előtt (Pál halála előtt). Mivel az Apostolok cselekedetei Lukács írásainak a második részét képezik (az első a Lukács evangéliuma), tehát még korábban, 62 körül keletkezett. És mivel a legtöbb tudós egyetért, hogy a Márk evangéliuma az első lejegyzett evangélium, még korábban, valószínűleg az 50-es évek végén születhetett. Ez az események utáni 20-as évekig vezet vissza minket, ami nem elég hosszú idő ahhoz, hogy a legendák kialakuljanak. Tehát a legenda-elmélet nem valószínű.

A megvizsgált bizonyítékok alapján tehát a feltámadás a legmegfelelőbb magyarázat.

A feltámadás jelentősége

De felmerül a kérdés, hogy mi a feltámadás jelentősége? Úgy gondolom, hogy a feltámadás a legfontosabb igazság a világon. Messzemenő jelentősége van életünkre nézve.

1. A feltámadás azt bizonyítja, hogy a kijelentések, amiket Jézus önmagáról tett, igazak. Jézus azt állította, hogy Ő Isten. Mondhatná valaki: „Ezt nem hiszem, mert nem hiszek a Bibliában.”  De ha csak azokat a részeket vesszük figyelembe, amelyeket a szkeptikus tudósok hitelesnek tekintenek, ezekből is látható, hogy Jézus tényleg ezt állította magáról. Persze, ha Jézus ott maradt volna holtan a sírban, ostobaság lenne elhinni ezt az állítását.  De mivel feltámadt a halálból, ostobaság lenne nem elhinni azt. A feltámadás bizonyítja, hogy amit Jézus önmagáról mondott, az igaz – Ő teljesen ember és teljesen Isten.

2. Elgondolkodtál-e valaha azon, hogy mi indokolhatja a Bibliába vetett hitet? Van-e elegendő okunk hinni, hogy Isten ihlette azt, vagy csupán egy csokor érdekes mítosz és legenda gyűjteménye? Jézus feltámadása választ ad erre a kérdésre. Ha Jézus feltámadt a halálból, akkor – ahogy láttuk – ez hitelessé teszi az állítását, hogy Isten. Ha Isten, akkor teljes bizonyossággal és végső autoritással beszél. Ezért amit Jézus a Bibliáról mondott, igaz kell, hogy legyen. Bizonyára inkább annak a bizonyságtételét fogod elfogadni, aki feltámadt a halálból, mint azét a szkeptikus tudósét, aki egy nap maga is meg fog halni – anélkül, hogy harmadnap képes lenne feltámadni. Mit mondott Jézus a Bibliáról? Hogy Isten ihlette, és hogy tévedhetetlen. Elfogadom a Jézus bizonyságtételét azzal szemben, amiről én szeretném, hogy igaz legyen, illetve mások véleményével szemben. Ezért hiszem, hogy a Biblia Istentől ihletett, és hibátlan. Ne engedd magad félrevezetni a Bibliával kapcsolatos sok szkeptikus és hitetlen elmélet által! Bízzál Jézusban – Ő feltámadt a halálból. 

3. Sok embert összezavarnak a világon létező különböző vallások. Mindegyik Istentől van? Közelebbről megvizsgálva láthatjuk, hogy nem, mert ellentmodanak egymásnak. Nem lehet az összes vallás egyszerre igaz, úgy ahogy 2+2 sem lehet 4 és 5. A keresztyénség az egyetlen vallás, amelyik hiszi, hogy Jézus Krisztus egyszerre Isten és ember. Az összes többi vallás azt állítja, hogy csupán egy jó ember volt – de nem Isten. Világos, hogy mindkét állítás nem lehet igaz. Valaki téved. Honnan tudhatjuk, hogy melyik vallás a helyes?  Egy egyszerű teszt segítségével: melyik vallás szolgál a legmegfelelőbb bizonyítékokkal igazságai alátámasztására? Krisztus feltámadásának a fényében úgy gondolom, a legjobb érvek a keresztyénség mellett szólnak.

Jézus az egyetlen vallási vezető, aki feltámadt a halálból. Az összes többi vallási vezető még mindig a sírjában nyugszik. Kiben szeretnél hinni? Azt hiszem, a válasz világos: Jézus feltámadása bizonyítja azt, hogy amit mondott, az igaz. Ezért el kell fogadnunk a kijelentését, miszerint Ő az egyetlen út Istenhez: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14, 6).

4. Krisztus feltámadása bizonyítja, hogy Isten egy nap megítéli a világot. Pál apostol azt mondta: "Isten... most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek. Mert rendelt egy napot, amelyen megítéli majd a föld kerekségét igazságosan egy férfi által, akit arra rendelt. Bizonyságot adott erről mindenkinek azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül” (ApCsel 17, 30-31). Krisztus feltámadása mindnyájunk számára egy nagyon személyes és fontos dolgot bizonyít – a szent Isten előtt kell majd számot adnunk önmagunkról. S ha őszinték vagyunk, el kell ismernünk, hogy nem felelünk meg az Ő kívánalmainak. Bűnösök vagyunk, s ezért ítéletet érdemlünk.

5. Krisztus feltámadása valódi reménységet ad az örök életre nézve. Miért? Mert Jézus azt mondja, hogy a benne való hit által megbocsáttatnak a bűneink, és megmenekülünk az ítélettől. Az Újszövetség nem csupán azt mondja el, hogy Krisztus feltámadt a halálból, meghagyva bennünket a csodálkozásban, hogy vajon miért tette ezt. Megadja a választ is a kérdésre: mert bűnösök vagyunk.  És mivel vétkeztünk, megérdemeljük Isten ítéletét. Mivel Isten igazságos, nem nézheti el egyszerűen a bűneinket. Meg kell fizetni azok büntetését.

Jó hír, hogy Isten szeretetéből fakadóan emberré lett Jézus Krisztusban azért, hogy kifizesse a bűnösök büntetését. A kereszten Jézus meghalt azok helyett, akik majd hinni fognak benne. Magára vette a halált, amit mi érdemlünk. Pál apostol ezt mondja: „Ő halálra adatott bűneinkért.” De azután így folytatja: „Feltámasztatott megigazulásunkért.” Pál szerint tehát Krisztus feltámadása a bizonyíték arra, hogy küldetése a bűn legyőzésére sikerrel járt. Feltámadása bizonyítja, hogy olyan Megváltó, aki nem csupán akar, hanem képes is megmenteni Isten haragjától, ami az ítélet napján fog bekövetkezni. A bűnbocsánat, amit Jézus a halálával és feltámadásával szerzett, azoknak adatik, akik benne bíznak.

6. A Biblia kijelenti, hogy Krisztus feltámadása minta, amit a benne hívők követni fognak. Más szóval azokat, akik hisznek Krisztusban, Isten hozzá hasonlóan fel fogja támasztani egy napon. A feltámadás azt bizonyítja, hogy azok, akik Krisztusban bíznak, nem csupán lelkek lesznek az örökkévalóság során. A testünk is feltámad egy napon. Krisztus feltámadásának köszönhetően a hívők egy nap meg fogják tapasztalni a megdicsőült testtel és lélekkel való rendelkezés szabadságát, ami örökké fog tartani.

Fordította: Incze Andrea

(Megjelent a Keskeny Út 2017. évi tavaszi számában)

http://www.desiringgod.org/articles/historical-evidence-for-the-resurrection

*Lásd William Lane Craig Értelmes hit (Reasonable Faith) és A Fiú feltámad (The Son Rises), J.P. Moreland A világi város megmérettetése (Scaling the Secular City),  Gary Habermas Jézus feltámadásának ügye (The Case for the Resurrection of Jesus) és Feltámadt-e Jézus a halálból? (Did Jesus Rise from the Dead?) című műveit, valamint az egykor ateista Anthony Flew-val folytatott vitát.

Megosztás facebookon