Figyelemmel elolvastam egy újságukat ami véletlenül került hozzám. Ez a Keskeny Út 47 száma 2008 szeptembere. Nagyon megfogtak engem a benne irt cikkek. Jó magam is járok egy gyülekezetbe de mégis valami hiányosságot érzek eben. Nem hiszem hogy enyiböl ál az egész hogy vasárnaponként templom és hétköznap egy biblia óra. Megtértem de hová úgy érzem nem jó úton haladok . A lelkész sokszor nyugtat de ez a válásos élet engem nem elégit ki. Ezt mindenek lehet nevezni de nem Krisztus követésnek . Segítségre volna szükségem nekem és még vagy 3 velem korúaknak. Mindnyájan még 30 évesek vagyunk. Segítségre van szükségünk a döntésben és persze a továbbiakban Mit tegyünk? Hogyan tegyük? Sok fajta irányzat it létezik Katolikus, Református, Görög és Ortodoksz .Egyik sem az amiről ír az Evangélium. Szivesen csatlakoznák egy hitvallo -hittarto gyülekezethez csak nálunk ilyen nincs. Elnézést kérek hogy a saját problémáimmal terhelem önöket .Sokban megerősítet engem az önök lapja.
Áldást és békeséget kívánok önöknek

Kedves Presbiteriánusok!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, hiszen nagyon nagy élvezettel olvasom a Keskeny út minden számát. Köszönöm!
Nagy Beáta
Miskolcról

Ennek a témának sok vonatkozása van, több, mind amit egy ilyen rövid kis válaszban ki tudunk meríteni, de azért egy néhány szempontot megemlítünk.

A mai karizmatikus mozgalom azt vallja, hogy ugyanazt képviseli, amit az apostolok Krisztus mennybemenetelét követően. Mi úgy látjuk, hogy a modern karizmatikus mozgalom nagyon szelektíven értelmezi akár az idézett, jelekkel kapcsolatos igét is. Persze a karizmatikus közösségek is igen nagy skálán mozognak. Van aki csak nyitva hagyja az ajtót eme jelek létezésével kapcsolatosan, de hirdeti az evangéliumot és a hangsúlyt más dolgokra teszi, amire a Szentírás is. Innen kiindulva, a paletta tart el egészen odáig, akik már semmi másról nem akarnak tudni, csak egyes természetfeletti jelekről. A karizmatikus világ képviselőinek a többsége sajnos egyre extrémebb dolgokban buzgólkodik.

Az ön által idézett ige többek közt beszél arról, hogy halálosat isznak és nem árt nekik. Nem igazán látunk példát erre a napjaink karizmatikus mozgalmán belül. Pál apostolt mérges kígyó marta meg és a szemlélők igen nagy csodálkozására nem történt semmi baja. Miért nem hangsúlyozzák ugyanolyan mértékkel ezeket a dolgokat is, mind például a nyelveken szólást?

Miközben egyes, látványos, külsőségeket buzgón propagálnak és gyakorolnak, aközben másokat mellőznek. Ami még szomorúbb, hogy ezen látványos jelek árnyékában sokszor mellőzik a biblikus evangélizációt, a megtérést, az Istennek odaszánt életet, a szentséget.

Hisszük, hogy azok a természetfeletti jelek, amelyekről az apostolok cselekedeteiről írott könyv beszámol, azok valóban megtörténtek. Az újszövetségben azt látjuk, hogy a kezdetekben ezen jelek bőséggel voltak, aztán lassan háttérbe szorulnak. A legkorábbi újszövetségi levelek egyike, a korinthusi levél még beszél róluk és ezt követően már nem igazán hallunk eme jelekről. Az újszövetségi gyülekezetek számára már más dolgokat hangsúlyoznak az apostolok.

Az apostolok szolgálatát sok szempontból is eme jelek hitelesítették. A Szentírás újszövetségi könyveinek a lejegyzését követően azonban rendelkezésünkre áll egy másik mérce, ami alapján lemérhetünk, hitelesíthetünk dolgokat.

Meggyőződésünk szerint az 1 Korinthus 13 részben említett teljesség a szentírás újszövetségi könyveinek a lezárulását jelenti és egyben eme jelek megszűnését is. Egyes karizmatikus biblia magyarázók szerint a mennyben jön el az a teljesség és a jelek megszűnése. Az említett rész a teljesség eljöveteléről még azt is mondja, hogy megmarad a hit, a remény és a szeretet. A mennyben csak ez az utóbbi lesz jelen, hisz a hit helyét ott átveszi a látás és a remény megszűnik, hisz minden ígéret beteljesedik akkorra.

Mi is teljes mértékben rászorulunk a Szentlélek munkálkodására, hisz a nélkül Isten kegyelmét sem érthettük volna meg, nem születtünk volna újjá. Hisszük, hogy az igehirdetésünk Isten Szentlelkének munkája által válik hatékonnyá. A nélkül nem tudjuk teremni a Lélek gyümölcseit sem, amelyek után igencsak vágyódunk: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A természetfeletti dolgokban igencsak buzgólkodó, de a szentség útján gyerekcipőben járó korinthusiaknak, Pál apostol ajánlott egy kiváltképpen való utat. Mi szeretnénk azon járni.